MENÜ

Az első interjú!

 

Üdv újra itt. Hogy vagy?

Nagyon boldog vagyok. Igaz előre felkészítettem magam, hogy ne legyek túl érzelmes, mikor visszatértem a klubhoz, de nyilvánvalóan boldog vagyok.

Mekkora döntés volt ez számodra? Hisz nem igazán jellemző az, hogy egy menedzser visszatérjen korábbi klubjába.
Elég egyszerű döntés volt. Találkoztam az igazgatóval és a tulajdonossal, és azt hiszem öt perccel az után, hogy feltettek néhány rövid és gyakorlatias kérdést, már döntöttem is. Megkérdeztem őket, hogy akarják-e, hogy visszatérjek, erre ők megkérdezték tőlem, én vissza akarok-e jönni, majd pár perc elteltével már meg is született a döntés.

A szétválás után mindkét félnek voltak jó pillanatai. Amíg távol voltál, és azt csináltad, amit akartál, a Chelsea is folytatta a győzelmeket, és tovább építkezett azon az úton, amin korábban te is.
2007 szeptembere nagyon nehéz időszak volt számomra, de a klub számára is, mert szerettem itt lenni, és jó kapcsolatom volt a klubbal. De ha hideg fejjel átgondoljuk, és kizárjuk az érzelmeket, úgy érzem, a karrierem szempontjából fantasztikus dolgok történtek, hisz mindent elértem, amit kitűztem magam elé. El akartam érni azt, amit úgy hívnak Grand Slam, azaz nyerni egy angol, egy spanyol és egy olasz bajnoki címet. És megcsináltam. Elnyertem ezeket a trófeákat három különböző országban. És persze megnyertem a második Bajnokok Ligája címemet is.

Élveztem, hogy más országokban is kipróbálhatom magam, különböző futballkultúrákban, és úgy gondolom, ez nagyon jót tett a fejlődésemnek, mint menedzser és mint edző is. És persze a Chelsea Football Club is nyert pár nagyon fontos kupát, ami meghatározó momentuma lesz a klub történelmének. Most pedig itt vagyunk, újra együtt, ami mindkettőnk életében egy nagy pillanat, úgy gondolom, készek vagyunk újra házasságot kötni, boldogok és sikeresek lenni.

És mik a terveid?
A terv mindig ugyanaz – fejlődni, és a lehető legmagasabb szintre emelni a klubot. 2007-ben távoztam innen, de az óta is nagyon sokat beszéltem a klubról, különösen a magánéletemben. Emlékszem arra a napra, amikor a 2004-es előszezon során Amerikába repültünk. Nyitott edzéseink voltak, amit csak néhány helyi srác tekintett meg, senki sem követte nagyobb figyelemmel a klubot. Ez volt Roman korszakának a kezdete, a második szezonja, és úgy gondolom, a Chelsea-nek is. Ez után nyerte meg a klub a Premier Ligát először, majd másodszor is. Ezt követően újra az Államokban készültünk fel az elkövetkező szezonra, ahol már egy teljesen más környezetben fogadtak minket.

Ez egy nagyobb klub, mint amit itt hagytam, különösen most, miután megnyerték a Bajnokok Ligáját, ami a klub történetének eddigi legnagyobb sikere. Ezzel együtt jócskán megnőtt a klub szurkolóinak is a száma.

Én viszont ugyanaz az ember vagyok, fizikálisan is ugyanaz, akinek minden nap gondolnia kell magára is, különösen menedzserként, gondolnom kell a saját fejlődésemre is. Ugyanolyan a természetem is, igaz kicsit már érettebb vagyok, így több oldalról is meg tudom közelíteni a dolgokat. De ennél jobban nem is érezhetném azt, hogy kész vagyok újra a klubnál dolgozni és sokáig itt maradni.

Általában három évnél nem igazán töltesz el hosszabb időt egyik klubodnál sem. De most azt mondod, ez egy hosszú távú csapatépítés lesz?
Remélem. Aki most ránéz a Chelsea keretére, láthatja, hogy ez az, amire a klubnak most szüksége van. Ha visszatekintünk az én itt töltött időmre, találunk négy-öt ismerős játékost. Igaz, hogy már idősebbek, azonban ők nagyon fontosak a klub számára, sőt, a keret egyensúlya miatt is. De még így is ez egy fiatal keret, nagyon sok tehetséggel, akinek stabilitás kell ahhoz, hogy a karrierjükben és a fejlődésükben is elérjék a legmagasabb szintet. Stabilitás, amit remélem meg tudok adni nekik. Nekem, a tulajdonosnak, és természetesen a klubnak sincs semmi kétsége a felől, hogy mit is akarunk elérni a jövőben. Nagyon magabiztos vagyok abban, hogy a csapat segítségére lehetek, és hogy segíthetek nekik a fejlődésben.

Nem csak a Chelsea menedzserének érzem magam, hisz ez az első olyan alkalom a karrierem során, hogy egy olyan klubhoz érkezek, amit már szeretek. Normál körülmények között kell néhány év, hogy ezt elmondhassam egy klubról. Persze ettől függetlenül teljes mértékben a feladatomra koncentráltam, viseltem a mezüket, éreztem magamon a címer súlyát, és mindent megtetettem a sikerért, ami tőlem telt. De ez az első alkalom, hogy már az első naptól kezdve szeretem a klubot. Egyszerre vagyok a csapat szurkolója és a menedzsere, ami egy új érzés számomra, egy fantasztikus érzés.

Nem kell újra megszerettetned magad a szurkolókkal, mert már így is népszerű vagy.
Tudom, hogy az vagyok, és tudom, hogy Angliában a szurkolóknak egy sajátos kultúrája van, akik hűek maradnak ahhoz, aki már adott nekik valamit. Amikor néztem a Chelsea meccseit a TV-ben, és azt látom, hogy például Didier Drogbát még most is zászlókkal éltetik, ez egy fantasztikus dolog, ami igazán különleges klubbá teszi a Chelsea-t.

Tudom, hogy különleges érzelmeket táplálnak felém. Amikor az Interrel a Chelsea ellen játszottam, nagyon nehéz volt, mert úgy éreztem, ez nem egy átlagos meccs számomra. De úgy gondolom, a szurkolók is ugyanígy érezhettek. Hozzájuk tartozom, ők pedig hozzám.

Úgy hiszem, ismernek már annyira, hogy tudják, nem azért jövök ide, hogy csak üljek a babérjaimon, hisz már megtehetem a miatt, amit a múltban elértem, és amilyen kapcsolatot ápolok velük. Valószínűleg az első nap, amikor beteszem majd a lábam a Stamford Bridge-re, a nevemet fogják énekelni, de én nem az a fajta ember vagyok, akinek ez elég. Én úgy gondolom, hogy egy professzionális ember vagyok, akinek nagy elvárásai vannak saját magával szemben is. Természetesen nekem is kell a támogatásuk, de szeretnék mindent a legelejéről, a nulláról kezdeni. Keményen kell dolgoznom és egy különböző csapatot kell építenem attól, amit már a múltban felépítettem. Mindent meg akarok adni a klubnak, ami tőlem telik, a tulajdonosnak, és persze a szurkolóknak is, megfeledkezve kicsit arról a tényről, hogy én itt már bajnok lettem. Érezni akarom azt a nyomást magamon, amikor egy új helyen vagyok, ahol még bizonyítanom kell, ahol keményen kell dolgoznom azért, hogy megszeressenek.

Az elmúlt hat évben tripláztál az Interrel, majd volt egy hihetetlen bajnoki szezonod a Real Madriddal. Azt mondtad, hogy érettebb lettél – hogyan értékelnéd a fejlődésedet, mióta elmentél tőlünk?
Olaszország egy olyan dolog volt, amit nagyon ki akartam próbálni. Az olasz labdarúgás az egyik legtaktikusabb, legnehezebb futball, különösen akkor, hogy egy olyan csapatot irányítasz, ami nyerni akar, olyan csapatok ellen, akik nem akarnak veszíteni. Nagy kihívást jelentett számomra.

Egy olyan klubba érkeztem, ahol mindenki frusztrált volt, az egész atmoszférát ez járta át, mivel sehogy sem tudták megnyerni a Bajnokok Ligáját. Nekünk sikerült, sőt, először tripláztunk az olasz foci történelmében. Ez segített kitágítani a nézetemet. Portugália és Anglia után egy teljesen új perspektívából láttam az egészet. Mindez nagy kihívás volt nekem, sok új dologban kellett kipróbálnom magam, és sokat tanultam. Úgy hiszem, jobb menedzserré váltam az Internél.

Ez után Madridba mentem, mert meg akartam csinálni a Grand Slamet, a világ három legnevesebb bajnokság megnyerésével, és azért is, mert már korábban kétszer is meg volt a lehetőségem, hogy odamenjek, de mindeddig nem tettem, maradtam a Chelsea-ben. A legutóbbi felkérésük akkor volt, amikor megnyertük az FA-Kupát a Wembley-ben. Akkor azt mondtam „kizárt dolog, maradok itt”. Mikor harmadszor hívtak, már én is menni akartam, meg akartam ismerni egy újabb kultúrát, egy újabb klubot, világméretű társadalmi szemléletet akartam kialakítani, így mindez fantasztikus élmény volt számomra. Úgy gondolom ez egy igen fontos periódusa volt a karrieremnek, ez volt az utolsó lépés, ami még kellett ahhoz, hogy kialakítsam a számomra megfelelő menedzsert magamból. Nemrég lettem 50 éves, és már úgy gondolom, a különböző bajnokságokban szerzett jártasságommal befejeztem a tapasztalatszerzést. A madridi idők is fantasztikusak voltak, mert az egy kemény, nehéz futballkultúra. Portugália és Spanyolország, Spanyolország és Portugália, és persze a Real Madrid, ami egy különleges klub, ahol megválasztják az elnökséget, és ahol sok minden a politika körül forog.

A tavalyi szezonban rekordot döntöttük a 100 megszerzett bajnoki ponttal és a 121 rúgott góllal. Ebben az idényben viszont már mindenki a Bajnokok Ligája megnyerésére koncentrált. Be is jutottunk az elődöntőbe, ami, mint tudjuk, különösen itt, a Chelsea-nél, egy igen kritikus szakasza a sorozatnak, ahol szükséged van valami pluszra, hogy megnyerd.

A Chelsea-vel büntetők után vesztettük el az elődöntőt a Liverpoollal szemben, majd volt egy vereségünk Guus Hiddinkkel a Barcelona ellen is. Ezt követően volt egy sikeres elődöntő is, amivel bejutottunk a döntőbe Roberto Di Matteo vezetésével. Ekkor megvolt a szükséges plusz, mindannyian láthattuk. Nálunk, a Real Madridnál hiányzott valami, és nem is tudtuk elnyerni a tizedik európai kupánkat, amire oly nagyon törekedtek a klubnál. Ennek ellenére ez is egy fantasztikus élmény volt. De úgy gondolom az, hogy most megérkeztem az én klubomba, az én Chelsea-mbe, ez a karrierem legjobb pillanata. Stabilnak érzem magam mind menedzserként, mind emberként, akit mindenben támogat a hihetetlen családja. Úgy érzem a legjobb pillanatban érkeztem meg, készen állok, hogy mindenben segítsek a klubnak, és megpróbáljak mindenkit boldoggá tenni.

A vége felé úgy tűnt, kicsit elvesztetted a jókedved Madridban. Most boldogabb vagy?
Nem egyszerűen boldog vagyok, hanem nagyon boldog vagyok. Ahogy korábban is említettem, az elmúlt pár napban arra készültem, hogy kontrollálni tudjam az érzelmeimet. Megpróbáltam hideg fejjel idejönni, de valljuk be, nagyon jó érzések kavarognak bennem. Megpróbálom elrejteni őket, de annyira boldog és büszke vagyok, mert úgy gondolom, okkal tértem vissza, és nem csak azért jöttem, mert elértem valamit a múltban, vagy mert a szurkolók szeretnek, hanem azért, mert emberként is letettem valamit az asztalra. Az emberek ismernek, tudják, hogy milyen ember vagyok. Nagyszerű maradt a kapcsolatom a tulajdonossal, és a klubbal is, ami büszkévé tesz engem, és így büszkén térhetek vissza. Nem csak azért, mert jó vagyok abban, amit csinálok, hanem azért is, amilyen ember vagyok.

Mindhárom topcsapatnak új menedzsere lesz Angliában. Ez egy igen izgalmas időszak lesz.
A Premier Liga az a Premier Liga. Ebben a szezonban az angol csapatok túl korán estek ki a Bajnokok Ligájából, ami valljuk be, egy mérce az európai labdarúgásban. Az emberek arról beszélnek, hogy a Premier Liga színvonala esett a többi bajnoksághoz viszonyítva, de én nem így látom. Néha csak úgy megtörténnek a dolgok, és nincs rájuk határozott magyarázat, miért. Én még mindig úgy hiszem, hogy a Premier Liga egy fantasztikus sorozat, és ugyan biztosra nem tudom mondani, de szerintem lesz öt-hat igazán erős csapat jövőre. Az én időmben, 2004-ben, sokkal inkább a Manchester United és az Arsenal körül forgott minden, utánuk volt egy kisebb rés, majd jött a többi csapat. Jelenleg viszont már öt-hat olyan csapat van, akik reális eséllyel harcolnak a Bajnokok Ligáját erő helyekért, ami nagyon megnehezíti a csapatok dolgát, és már a bajnoki címre sem csak két csapat pályázik, ami igazán fantasztikussá teszi ezt a bajnokságot. Remélem meg tudom nyerni majd ezt a versenyt.

A bajnokság élvezi a prioritást?
Először is javulnia kell a csapatnak. Ha azt mondom, hogy javulnia kell, az emberek rögtön arra gondolnak, hány milliót is fogunk elkölteni játékosokra. De ha én azt mondom, javulni kell, akkor azt kemény munka árán értem. Az a feladatom, hogy javítsak a játékosok, a csapat teljesítményén. Ha ezt nem sikerül elérnem, akkor nem leszek elégedett magammal. Ha ez sikerül, viszont egy-két játékos megvásárlásával még jobbak lehetünk, az nagyszerű, de elsősorban nem igazolásokkal, hanem munkával kell jobbnak lennünk. Ez a legfontosabb most, a javulás.

Az elmúlt két évben küszködött a csapat a Premier Ligába. Ha nem nyerték volna meg a Bajnokok Ligáját, akkor idén nem is indulhattak volna benne. Ebben az évben pedig az utolsó fordulóig kellett küzdeni azért, hogy jövőre benne lehessünk. Természetesen meg kell próbálnunk javulni, de a klub fő célja is az kell legyen, hogy – fejlődjünk egyénileg, fejlődjünk kollektíve, és fejlődjön az egész klub is a csapat körül, és próbáljuk megnyerni a következő mérkőzésünket. És mi a következő mérkőzésünk? Egy bajnoki? Akkor gyerünk, nyerjük meg a bajnokságot. Esetleg az FA-Kupa? Akkor azt kell megnyerni. Nehéz dolgom van, ha azt kérik tőlem, emeljem az egyik sorozatot a többi fölé. Az elsődleges cél a kemény munka, a professzionális munka, és hogy jobbá tegyük a csapatot.

Számos új, tehetséges, ösztönös játékos áll majd a rendelkezésedre. Mit gondolsz most, milyen stílust fogsz erőltetni?
Mindenekelőtt dolgoznom kell még velük. Viszont tetszik a csapat képe, tetszik, hogy van három, négy vagy öt olyan játékos, aki már a sikerek kezdete előtt is itt volt. Úgy gondolom, nekik mindig részese kell lenniük a Chelsea lelkének, így nagyon boldog vagyok, hogy sikerült megtartanunk őket.

Viszont a fiatal játékosok jelentik a jövőt, az ő fejlődésükkel, fejlesztésükkel lehet hosszú távon tervezni. És én nagyon szeretem ezt a fajta profilt. Négy éves szerződést írtam alá, így nagyon jó, hogy olyan korú játékosokkal dolgozhatok együtt, mint Eden Hazard, Oscar, David Luiz és a többiek, de nagyon jó lehetőség nekik is, hogy ők pedig velem dolgozhatnak. Együtt javulni fogunk, és egy jobb csapatot alkothatunk majd, mint a mostani.

Meg tudod mondani nekünk, hogy mi lesz a feladatuk azoknak a stábtagoknak, akiket magaddal hoztál?
Rui Faria, ahogy tudjátok, az én jobb kezem, ha a taktikáról van szó. Nagyon jól megérti, hogyan is dolgozom. Ő már a kezdetek óta velem van, akárcsak Silvino. Jose Morais-szal még az Interben kezdtünk el együtt dolgozni, akkor, amikor Andre Villas-Boas Portugáliába ment edzősködni. Morais ugyanazt a feladatot látja el, amit korábban Andre – játékosok után kutat, analizál, és kéz a kézben együtt dolgozik majd James Melbourne-nel [aki a Chelsea mérkőzéseit analizálja – a szerk.]. Régóta a barátom, aki már számos más országban megfordult, úgy, mint Szaúd-Arábiában, Dubaiban, Tunéziában, Svédországban vagy Marokkóban. Ő egy nagyon tapasztalt ember, igen jártas a maga területén.

Az előző stábból továbbra is megmarad Christophe Lollichon, Steve Holland és Chris Jones. Ők már nagyon régóta a klubnál vannak, megbízhatóak, így nagyon örülök, hogy a köreimben tudhatom őket. Ettől a ponttól kezdve ők mindannyian egy stábnak tagjai, a Chelsea stábjáé. Együtt fogunk dolgozni, és keményen fogunk dolgozni azért, hogy megadhassuk azt, amire mindenki számít.

Gondolom most szükséged van egy nyaralásra.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudjuk elkezdeni az edzéseket akár már holnap. Gyakran mondom a játékosaimnak, amikor fáradtnak tűnnek a szezon során, hogy a győzelem csodákra képes. Amikor csak nyersz, nyersz és nyersz, sosem vagy fáradt. Az én esetemben ez nem a győzelemtől van, hanem az állandó mozgástól, attól, hogy most idejöttem, a helyre, amit szeretek és ahol boldogságot érzek. Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. A játékosoknak viszont szükségük van a pihenésre. Nekem nincs. Én itt fogok várni rájuk, és amikor megérkeznek, egy nagyon motivált embert fognak itt találni, az ősz hajam ellenére, ami 2004-ben még nem volt meg.

Először Ázsiába megyünk, majd Amerikába, aztán pedig jön az Európai Szuperkupa – te Guardiola ellen. Micsoda kezdet!
Ez nem Mourinhoról és Guardioláról szól, hanem a Chelsea-ről és a Bayern Münchenről. Mourinho semmit sem tett azért, hogy játszhasson azon a meccsen, ahogy Guardiola sem. Ez a játékosok érdeme, és az előző menedzserek érdeme. Így az a meccs arról fog szólni, hogy segítek felkészülni a klubomnak és a játékosaimnak, hogy megnyerhessék a kupát. Semmi másról. Ez a mérkőzés nem lesz létfontosságú a munkánk, vagy a következő szezonunk tekintetében. A legfontosabb, hogy végig kell csinálnunk a felkészülést, és keményen kell dolgoznunk az előszezonban. Emellett vannak más kötelezettségeink is, amiket a klub felvállalt, ezek is fontosak, mint ahogy társadalmi szempontból az is, hogy új területeken vessük meg a lábunkat, mint például Ázsia és Amerika, hogy megadjuk azt, amit elvárnak tőlünk. De a legfontosabb, hogy keményen dolgozzunk.

Kilenc évvel ezelőtt itt, a Chelsea TV stúdiójában azt mondtad a kamerába nézve, hogy megígéred a minőséget, az elszánt munkát, a szerelmet és a szenvedélyt, amivel sikert hozol majd a klub életébe. Ma is hasonlót üzensz a szurkolóknak?

Ma is ugyanez az üzenet, de kiegészíteném annyival, hogy egy vagyok közületek, ami egy kicsit mássá teszi a helyzetem. Ilyet még sosem éreztem a labdarúgásban. Volt két nagy szenvedélyem a karrierem során, az egyik a Chelsea, a másik az Inter. De a Chelsea több mint fontos számomra. Nagyon, nagyon nehéz volt a klub ellen játszanom, amit szerencsére csak kétszer kellett megélnem, ami így nem volt annyira rossz. Tehát ma is ugyanazt tudom megígérni, mint 2004-ben, ezzel a különbséggel – egy vagyok közületek. 


 

Visszatért! Mourinho ismét a Chelsea edzője!

 A Chelsea Football Club örömmel jelenti be Jose Mourinho kinevezését az első csapat élére.Jose Mourinho négy évre szóló szerződést írt alá a klubbal, így miután már megnyert a Kékekkel két bajnoki címet, egy FA-Kupát és két Ligakupát 2004 és 2007 között, most újra trófeákat nyerhet a csapatnak.

„Örülök, hogy újra a körünkben üdvözölhetem Joset. A folyamatos sikerei, az igazi vezéregyénisége és ambíciói miatt esett rá a választásunk.”

„Közös célunk, hogy a fejlődés útján tartsuk a csapatot és a jövőben még sikeresebbek legyünk. Ezért döntöttünk egyértelműen Jose mellett, ő volt a mi első számú választásunk. Hisszük, hogy ő a tökéletes választás, hogy céljainkat elérjük.”

„Mindig is igen népszerű figurája volt a klubnak, sőt, még most is az. Itt a klubnál alig várja mindenki, hogy elkezdhesse vele a közös munkát”
 – nyilatkozta Ron Gourlay, a klub ügyvezető igazgatója.

Korábban Mourinhot 2004-ben nevezték ki a klub élére, közvetlenül az után, hogy megnyerte a Portoval a Bajnokok Ligáját. Nem kellett sokat várni első sikerére, hisz 2005 elején már meg is nyerte az angol Ligakupát, miután 3-2-re megvertük a Liverpool csapatát. Még ebben az évben elhódította a Kékekkel - 50 év után - a bajnoki címet, rekordot jelentő 95 megszerzett ponttal, és ugyancsak rekordot jelentő - 38 mérkőzésen alatt mindössze - 15 bekapott góllal. Ezt követően elhódította az angol szuperkupát, majd a következő szezonban is megnyerte a Premier Ligát (a klub centenáriumi évében), a rákövetkező idényben pedig az FA-Kupát (amit először rendeztek meg az új Wembley-ben), és a Ligakupát.
Később, 2007-ben közös megegyezés után távozott tőlünk, majd az Inter csapatánál kötött ki, ahol két év alatt kétszer nyerte meg az olasz bajnokságot, továbbá egyszer a Bajnokok Ligáját, az olasz kupát és szuperkupát. Ezt követően 2010-ben csatlakozott a Real Madrid csapatához, ahol a bajnoki cím mellett a spanyol kupát és szuperkupát is elhódította klubjával. A Real Madriddal most hétvégén játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, és most pedig már itt van Londonban.
Mourinho három stábtagot hoz magával Spanyolországból, név szerint Rui Fariat, Silvino Lourot és Jose Moraist. Mindegyikük Mourinho segédedzőjeként fog tevékenykedni, együttműködve a jelenlegi stábtagokkal, Steve Hollanddal, Christophe Lollichonnal és Chris Jones-szal.
Első hivatalos interjúját június 10-én fogja tartani, amikor is hivatalosan is bemutatják majd a Stamford Bridge-en.

 

 

 

Íme az új mez! 

Bemutatták a Chelsea új mezét, melyet a 2013/14-es szezonban fognak viselni a pályán a fiúk. Íme:

 

Asztali nézet